Indiánok

„Szólítjuk a Földet, hazánkat, szólítjuk a hegyeket, a csönd bérceit,

szólítjuk a vizeket, melyek átszövik a földet,
és kérjük őket:

                                         »Tanítsatok bennünket, mutassátok meg az utat.«

                                            Szólítjuk a földet, mely megtermi táplálékunkat,
                                                    szólítjuk az egekig nyúló erdőségeket,
                               szólítjuk a síkság vadjait, melyek megosztják velünk hazánkat,
                                                                           és kérjük őket:
                                        »Tanítsatok bennünket, mutassátok meg az utat.«

                                        Szólítunk mindenkit, aki valaha élt ezen a Földön,
                                                    szólítunk mindenkit, akit szeretünk,
                            szólítjuk a Nagy Szellemet, aki az egész mindenséget betölti,
                                                                          és kérjük őket:
                                    »Tanítsatok bennünket, mutassátok meg az utat.«"

Az idők kezdetén a szeretetből jöttünk. Mindnyájan egymás rokonai voltunk. A legendáink olyan időkről szólnak, mikor beszélni tudtunk az állatokkal, s az állatok megértettek minket, meg tudtuk értetni magunkat egymással. Valamikor az idők során már nem engedelmeskedtünk a parancsoknak, az egyetemes törvénynek, ezért többé nem értettük egymás szavát. S így egyre távolabb kerültünk a szeretettől.
Vickie Downey, Tewa

A régi időkben még ismerték a titkos szertartásokat, kimentek, s böjtöltek. Ez csak a férfiak szokása volt. A férfiakat több mindenre megtanították, mint az asszonyokat, de az asszonyok ott ültek, s hallgatták, mit beszélnek az öregek, s így tanultak ok. Manapság, amikor már alig akad férfi, aki ismeri ezeket a dolgokat, az asszonyok őrzik tovább a hagyományokat. Ha ok nem sajátították volna el, ha nem csenték volna el maguknak ezt a tudást a férfiaktól, valószínűleg teljesen feledésbe merült volna...
Agnes Cypress, Seminole