Tavasz

Várnai Zseni :  Virágos ág ...

Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei
virág helyett gyümölcse terheli.

Termése érik, pirul, gömbölyűt
pillék és méhek zsongjak őt körül
szellő ringatja, eső öntözi
s a nap tüzén csillognak könnyei.

Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esõk verdesik
reszket, amikor tépázza a szél
de nedvei forrók, akár vér.

S mikor csillogó fátylat sző a hó
s belengi õt e puha takaró
már újra szép, és arról álmodik
hogy tavaszra tündérré változik.

S az lesz belőle, tündér csakugyan
ezernyi szép, feslõ virága van
õbennük éli újra tavaszát
s nyáron a nap deleje hatja át.

Így ringatja a változó idõ,
a mag, ha pattan, az is újra õ.
kikél a földbõl, húzza õt a fény
újjászüli az örök televény.

S ha teste, már csak tûzre lenne jó,
olyan öreg, száraz és korhadó...
ifjú fákban tovább él lényege...
gyümölcsös ág az asszony élete...

 

Pásztorné Antal Magdolna;
 Tavaszi mese

 Tavasz elején az ébredõ napocska,
Szemei elõl a  felhõket széttolja,
Letekint a dombvidékes tájra,
S nem ismer a színtelen világra!

”Hogy lehet minden hófehér és fekete?
Hová lett a színek ezernyi serege?
Hol vannak az énekes madarak?
Miért nincsenek virágok, hogy illatozzanak?”

Tavasztündér útnak indul a varázspálcával,
színeivel; a zölddel, pirossal, és sárgával.
Tavaszi szél viszi a hírt, erdõnek, mezõnek,
”A költözõ madarak nemsokára megjönnek!”


Amerre jár Tavasztündér, ébredezik a világ,
Kinyílnak az aranyesõk, tulipánok, orgonák.
Csivitelve megérkezik elsõnek a füstifecske,
Utána a gólyák jönnek a párjukkal kelepelve.

Színes már az erdõ, mezõ, napocska is mosolyog,
Füstifecskék, fehér gólyák, legyetek hát boldogok!
Tavasztündér sarat készít fészkéhez - a  fecskéknek,
Tudom hamar; de vége van... a tavaszi mesének!

 

 

Garai Katalin: Szeretet csokor.....

Csokorba kötöttem az ég csodálatos képét, a nap melengetõ fényét,
kicsiny gyermek nevetését, piciny madár víg énekét,
a nyugalom csendjét, megértést, szeretetet, békét,
ez legyen az életedben a valódi érték,
segítséget nyújtó két kezet, könnyként hulló igaz gyöngyöket,
egy más napot, mely új reménnyel éltet,
hûs folyóknak csobogását, a tenger halk morajlását.
Messzirõl konduló harangot, vidám hegedûszót,
kacagva futó csermelyt, kis patakot,
örök hómezõt, egy mesevilágot,
szívedben nyíló szerelem virágot,
mosolygós arcokat, szívbõl jövõ barátságot,
víg kedvükbõl nyíló színes virágot,
hogy elfelejtsd a gonosz világot,
illatozó virágfelhõt, ringatózó búzamezõt,
kacéran bóklászó friss tavaszi szellõt,
õzet, pacsirtát, zölden susogó erdõt,
kékre festett eget, rongyos bárányfelhõt,
tiszta szép jövõt, igazzá váló álmokat,
és örökké tartó õszinte barátságokat...

Wass Albert

Csillagvirágok

Mikor a tavasz osztja csókjait
S a zöld erdõkön napsugár ragyog,
Felébrednek a nedves pázsiton
Piciny, fehér kis földi csillagok...

A harmatcseppes rétek bársonyára
Fehéren hull ezer csillagvirág,
Felette lágyan elsusog a szellõ,
S az erdõ szélén intenek a fák...

Volt egyszer egy csillag...fényes...ragyogó...
Ezüst sugártól tündökölt az ég,
Reggel is sokáig oltogatta
Erõs fényét a kékes messzeség...

Egyszer meglátott messze valahol
Egy sápadt fényû testvér csillagot...
De elvesztette... s keserves bánatában
A horizonton végig vágtatott...

Aztán széthullott... ezer kis vadvirágra,
S a földre hullva többé nem ragyog...
A tölgyfaerdõk pázsit szõnyegén
Keresik azt a sápadt csillagot...

Verseim piciny csillagvirágok,
S én egy olyan hulló csillag vagyok,
Ezer darabra tépve lelkemet
Keresem azt a testvér csillagot...